2. fejezet - Jó éjt, Jade.

A héten nálunk maradt Liam, itt aludt, és amennyit csak tudott, annyit foglalkozott anyuval. Elmentünk bevásárolni, sétálni, és egyszer elvitt minket Liam vacsorázni. Mint egy család. Meglepétesemre anyát nem érte olyan rosszul, hogy ilyen sok időre elmegyek, azt mondta, hogy "Már nagy vagyok, és, hogy örül neki, hogy megyek világot látni, és megismerek új embereket.", aztán hozzátette, hogy "De azért siess haza.", én pedig szorosan megöleltem. A héten csak kétszer kaptunk össze Liammel, de ezek ilyen apróságok voltak, mint "Ti nők nem értetek az ilyesmikhez, mint a húsok." Na erre nem kicsit akadtam ki, mert 1! Mi az, hogy mi nők? 2! Mi az, hogy én nem értek a húsokhoz?! A másik ilyen pedig... Mi is volt? Ja, az utolsó darab sport szelet. Tipikus. Liam azt mondta, hogy hétfőn utazunk Hawaiira, és, hogy előtte csak meg kéne ismernem azokat, akikkel 2 hónapot együtt fogok lakni. Erre a szombati napot jelöltük ki, ami ma van. Ááá, kicsit se izgulok. Dehogy..

Ma is nagyon meleg van, úgyhogy egy békejeles poló mellett tettem le a foksomat, és marad a megunhatatlan farmer rövid nadrág. Felvettem még a fekete napszemüvegemet, és azt akartam, hogy menőnek érezzem magamat. Ami sikerült is... Addig amíg Liam fel nem szólt, hogy "Indulunk, kész vagy már, vagy meddig várjak még?!"

- Itt vagyok már, na. - mentem ki az ajtón, amit ő gondosan be is zárt, és indulhattunk is.

Gyorsan oda is értünk a célponthoz, ami egy puccos kávéház volt.

- Miért nem szóltál, hogy egy ilyen előkelő helyre jövünk? Akkor nem így öltöztem volna. - nem válaszolt semmit, csak nevetett, és kiszállt, hogy kinyissa nekem az ajtót.

Amint beértünk a helyiségbe, Liam elegánsan odaszólt az egyik pincérnek, aki már vezetett is minket egy elszigetelt helyre, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni. Már az összes bandatag ott volt. Mikor megláttak minket, mindegyik engem méregetett. Kicsit sem égtem. Mindegyik felállt, hogy bemutatkozzon.

- Louis Tomlinson vagyok, és szeretem a répát. - nyújtotta ki a kezét. Bólintottam, elfogadtam gesztusát, és én is bemutatkoztam. Majd jött Zayn Malik, Harry Styles, és... és Ő.
- Niall Horan. - nyújtotta a kezét, de elvesztem valahol a szemében. Tengerkék szemei elvarázsoltak, és mire észbekaptam már mindenki kezdett furán nézni rám, köztük Ő is. Ügyetlenül belekaptam a kezébe, és idétlenül megráztam.
- J... Jade Payne. - dadogam. De gáááz!
- És mindenki számára tabu. Megértettétek? - nézett végig a társaságon Liam.
- Te meg nem vagy az apám. - vágtam rá, és szúrósan néztem rá. A fiúkból kitört a nevetés.
- Hallottad... - húzogatta a szemét Harry.
- Együnk. - dörzsölte össze a tenyerét Niall. Olyan aranyos volt, azzal az éhes tekintetével és a hozzá párosuló szőke hajával.

Most következett az a rész, hogy én foglalok helyet. Legalábbis az öt szempár arra utalt, ezért gyors beszállingóztam középre. Egyik oldalamra ült Liam, másikra... Niall! Nem elég, hogy egy asztalnál kell vele ülnöm, nem! Hanem még az oldalunk is össze kell, hogy érjen a helyhiány miatt. Remek. Láttam már őt, meg minden, de élőben teljesen más.

Mikor a pincér kihozta az italrendelésünket, Louis felelmelte poharát.

- Igyunk a testvéri szeretetre! - célzott arra, hogy nemrég jól ráförmedtem Liamre. Koccintottunk, majd témaváltás következett.
- Akkor most 2 hónapig velünk fogsz lakni? - nézett rám gyönyörű szép kék íriszeivel Niall.
- Igen... Eddig úgy volt... - néztem rájuk.
- És úgy is marad. - mosolygott rám Niall, amitől kishíján elájultam.
- Őőő, mindjárt jövök. - álltam fel, és gázoltam át mindenkin.

Mikor becsuktam magam után az ajtót, nekitámaszkodtam a falnak, és próbáltam rendbeszedni magamat.

*Liam szemszöge*

 

- Na? Mi a véleményetek? - néztem végig a társaságon izgatottan. - Kibírjátok majd vele az egész szabadságot?

- Zabálnivaló. - mondta Harry.

- Eszedbe ne jusson! Majd Hawaiin van elég új nő, azok majd biztos vevők lesznek erre. De ő nem! - lettem ideges.

- Nyugi haver. Csak a véleményemet mondtam el Jadeiről. - dőlt hátra.

- Neked csak Jade. Oké? - bólintott.

- Nekem szimpatikus. - mondta Niall. Végre egy értelmes ember.

- Nem fog senkit se zavarni a pihenésben. - kacsintott Zayn.

- Harrynek meg majd minden napra kerítünk egy kangörcsoldót. - mondta Louis amire szintén elkeztünk nevetni.

 

*Jade szemszöge*

 

Mikor nagyjából türhetővé vált a színem visszatértem a helyemre. Mondanom sem kell, hogy azonnal mindenki elhallgatott, és engem nézett. Csak tipp, de lehet, hogy rólam beszéltek. Neeem, biztos, hogy rólam beszéltek.

 

Kezdtem kicsit elengedni magam, ahogy csapongtunk a témák között. A fiúk is arra törekedtek, hogy ne úgy tekintsek rájuk, mint sztárokra, hanem, mint az ugyanolyan emberekre, mint én. Nagyon közvetlenek voltak, de a témákat ne kérdezzétek, hogy mik voltak, mert akkor válaszoltam rájuk, de már nem tudom, mert csak egy valamire tudtam koncentrálni. Niallre. Mégpedig a szemére és a mosolyára. Már nem volt rajta a fogszabályzója. Szép lett. Mármint a foga... Meg ő is... De ő az is volt mindig... Mármint... Hagyjuk.

 

- Jól van, srácok, akkor én és még valaki, aki nem Harry, hazavisszük Jadet. Aztán csatlakozunk hozzátok. - nézett körbe Liam.

- Tán csak nem bulizni mész? - vontam fel az egyik szemöldökömet.

- Igazából én bébiszitterkedésnek nevezném, de legyen. Igen, elmúltam 18, bulizni megyek a haverokkal. - mondta, én meg legörbítettem a számat.

- Jade nem jöhet? - kérdezte Zayn, nekem meg felcsillant a szemem.

- Be sem engednék... - válaszolta Liam.

- Miért? Hány éves? - lesütöttem a szemem.

- 16. - erre csak mindenki elmosolyodott.

- Fekvés 9-kor. - nevetett fel Harry.

- Le lehet szállni rólam. - sziszegtem.

 

Louis intett a pincérnek, hogy fizetnek, kihozta a számlát, és távoztunk. Aki elvállalta, hogy hazavisz Liammel az nem más, mint... Niall. Ki más? Útközben megkérdezte, hogy azért még jövök Hawaiira, én pedig mosolyogva válaszoltam, hogy azért ilyen könnyen nem lehet eltántorítani. Annyira aranyos! Megérkeztünk, és úgy volt, ahogy Liam mondta. Niall kísért be, mert Liam volt a sofőr, és nem volt kedve kiszállni. Na most vagy ekkora szerencsém van, hogy ő kisérhet be, vagy Liam észrevette, hogy bejön nekem Niall. Hmm. Érdekes gondolatok. Anya már otthon volt, mert égett bent a villany.

 

- Akkor hétfőn találkozunk. - búcsúzkodtam.

- Aztán meg minden nap. - bólogatott.

- Szia Niall. - indultam befelé.

- Jó éjt, Jade. - fogta meg a karomat, hogy a szemembe tudjon nézni. Nyeltem egy nagyot és bementem. Szívemet a torkomban éreztem dobogni.

 

- Megjöttem! - kiálltottam el magamat. - Liam később jön. - tettem hozzá, és felmentem a szobámba.

 

Mikor felnéztem twittere láttam, hogy az egész banda bekövetett. Éljen. Elmentem lefürödni, majd pizsamába bújtam, és elmereültem az ágyamban.