*Jade szemszöge*
Mikor Liam kijelentette, hogy félreteszi az egoját, és hazajön meglátogatni a családját, nagyon örültem. (Nem pontosan ezekkel a szavakkal tette, de a lényege ez volt.) Rég nem láttam, és már nagyon-nagyon hiányzott. Akkor jöttem rá mennyire szeretem, mikor nekivágott a karrierjének. Viszont nem mondhattam neki, hogy "Gyere haza, úgy hiányzol", vagy mi, mert az elég önzőség lett volna. (Meg ciki is a banda előtt, még is csak ők a One Direction.) De ez már a múlt, most jön, itt lesz, és nagyon örülni fogok neki. A bandatagokat még személyesen nem ismerem, úgyhogy izgulok is rendesen, hisz ők hírességnek számítanak. Nem tudom kérjek e tőlük autógrammot, szerintem az gáz lenne, vagy nem? Na mindegy... De mit vegyek fel? Kellett annak a hülyegyereknek sikeres karriert kialakítania. Ajj.
Végül úgy döntöttem, nem kerítek nagy feneket ennek, hisz most csak Liammel fogok találkozni, gondolom majd utána mutat be a barátainak. Hisz itt lesz az egész nyár. Wííí. Olyan lehet minden, mint régen.
Felvettem egy farmer rövidnadrágot, meg egy sima fehér atlétapólót, és felnéztem a netre. Az én adatlapomon pangás, bezzeg Liamén őrület! De úgy láttam nem nagyon érdekli. Kissebb gondja is nagyobb annál, hogy a facebookjával meg a twitterével foglalkozzon... Gondolom.
Mikor hallottam, hogy "valaki" kétszer nyomta meg a csengőt tudtam, hogy ez az én postás bátyám lesz. Mikor kicsik voltunk, akkor akart valami ismertető jelet magának, így úgy döntött, hogy ő lesz az aki "kétszer csönget", így tudni fogják, hogy ő az. Háát, hogy is mondjam. Előszőr hagytam, hogy pár napig örüljön magának, aztán közöltem vele, hogy a postás csönget kétszer, és nem ő. Nem viselte meg túlságosan, azóta is mindenhová úgy csönget.
Lekiáltottam az emeleten lévő szobámból, hogy "Nyitoooom!!!", és kitéptem az ajtómat, lerohantam, és kinyitottam az ajtót, majd "semmi nem érdekel" alapon beleugrottam Liam nyakába. Ő megtartott, így a lábamat a dereka köré fontam, és csak szorosan öleltem ki belőle a szuszt. Ezt ő is viszonozta, csak ő neki a "teljes erővel szorítjuk egymást" project nagyon erősre sikeredett.
- Ááá, te kigyúrt állat! Eresztessz el! - álltam talpra.
- Hiányoztál Jade. - mondta őszintén.
- Jajj te! El ne olvadjak.. Gyere tüdőmre ember. - tártam ki a karomat, amit el is fogadott, és még egyszer szorosan megöleltük egymást.
- Hogy te mennyit híztál! - törte meg a drámai pillanatot Liam.
- Ez izom, nem háj! - vágtam sértődött arcot.
- Én is ezt mondanám. - nevetett.
- Vadbarom. - vágtam rá az ajtót. Felrohantam a lépcsőn, és becsaptam magam után az ajtót, és felmentem netre. A youtubén néztem videókat.
Hogy lehet ekkora.. wááá. Hosszú idő után hazajön, erre mi az első dolga? Lekövérez. Remek. Mindig ez volt. Pontosan tudta, hogy ez a gyengepontom, erre harapok, és ezt ki is használta. Ha ez nem lenne, hogy álladóan kritizál, akkor tökéletetes testvér lenne. De nem! Nem! Ő beszólogat.
Hallottam, ahogy egy idő után megint kétszer csöngetnek, de nem mentem le, így anyunak kellett beengednie őt. Fentről hallani lehetett, hogy miről beszélnek. Én meg imádok hallgatózni.
- Jajj kisfiam, már megint mit mondtál neki? Tudod, hogy könnyen meg lehet bántani...
- Tudom. - sóhajtott Liam.
- Na gyere ide fiam, rég láttalak. - gondolom megölelték egymást.
- Anya.
- Igen?
- Mennyire bántottam meg? - erre a kérdésre elmosolyodtam. Mindig mindent utólag bán meg.
- Nyomás fel!
Én gyorsan visszarendeződtem a babzsákfotelembe, és mint ha mit sem hallottam volna, mereven néztem a képernyőt. Mikor kinyilt az ajtó Liam állt ott. Bejött, rá se néztem. Leült velem szemben a másik babzsákfotelembe. Nem néztem rá, csak néztem... A videóklipjüket! Úristen, gyorsan átkapcsoltam. Nehogy már ott is néznem kelljen a bunkó fejét.
- Sajnálom. - vágott bele.
- Mint mindig. - forgattam a szememet.
- Figyelnél rám?! - mondta kissé "hisztérikus" hangon. Lecsaptam a laptopom fedelét, és mérgesen ránéztem.
- Mi az, hogy te vagy felháborodva? - szálltam vele szembe.
- Most mit vagy úgy oda? - meredt rám.
- Liam. Szeretlek. Nagyon. Hiányoztál. Nagyon. De mindig ez van. Valami olyat mondasz, amit később megbánsz, bocsánatot kérsz, és mintha mi sem történt volna. Mi a garancia rá, hogy nem szólsz be újra? Hmm?
- Semmi. - vágta rá.
- Nagyszerű. - döltem hátra.
- De nagyon igyekezni fogok, csak nem tudtam, hogy hogyan reagáljak vagy mit tegyek, mert már rég láttalak, és tudod, hogy túl szoktam reagálni a dolgokat. - fakadt ki.
- De nem vagyok KÖVÉR! - jelentettem ki.
- Nem hát, csak erős a csontozatod. - bólogatott.
- Úgy van! És ezt erősen belevésted abba a diónagyságú agyadba?
- Igen.
- Akkor kérsz egy ölelést? Ingyen vaaaan. - tettem félre a laptopot az ölemből és odamentem hozzá.
Lentről hallottuk, hogy anya közli, hogy "KÉSZ AZ EBÉÉÉD!!!", ami nálunk azt jelentette, hogy ha nem vagyunk lent 5 mp múlva, akkor szerinte kihűl az ebéd, és már nem lesz jó az íze. Gyorsan felpattantunk, és lélekszakadva rohantunk le a lépcsőkön, egymást fellökve, végül én nyertem egy utolsó könyökmozdulattal, amivel földre terítettem Liamet. Ő még jajjgatott a hátam mögött, de én már a konyhaasztalnál ültem, és bociszemekkel néztem anyára. Anya csak nevetett egyet, gondolom örült neki, hogy most minden olyan, mint régen. Nagy nehezen ő is szemben ült velem.
- Vázolom a helyzetet, szóljatok, ha tévedek. - nézett ránk anya, mi meg csak bólogattunk. - Liam mondott valamit, amivel megbántott, te pedig megsértődtél. Liam kibékített, és lefelé menet fellökted a lépcsőn. Eltaláltam?
- El. - vágtuk rá egyszerre.
- Na erre nem mondok semmit. - szedte ki az ebédet a tányérokra, és rakta elénk. - Gondolom vagytok annyira érettek, hogy itthon hagyhatlak titeket, amíg elintézem a dolgomat? - mi a földet kezdtük el páztázni. - Gondoltam. Na, estére vagy késő délutánra itthon vagyok. - hajolt oda hozzánk, és mind a kettőnknek adott 2-2 puszit., majd becsapta maga után az ajtót. A mi arcukra kiült, a "csak miénk a lakás" mosoly. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, majd Liam fura arccal megszólalt.
- Héééééé! - kezdte.
- Mi van? - néztem ré furán.
- Mi az, hogy diónagyságú agyam van? - mondta ki, mire majd lefordultam a székről, annyira elkezdtem nevetni. - Ez nem vicces! - mondta komolyan, de végét már elnevette.
- Csak most jutott el az agyadig? - kérdeztem.
- Igen!
- Nem meglepő. - vágtam rá, remélve, hogy most nem én fogom őt megbántani. De Liamet nehéz megbánta, megijeszteni, stb.., mert elég erős idegzetű, vagy mi.
- Te figyelj...
- Hmm? - néztem fel rá a tányéromból.
- Volna kedved velem meg a srácokkal tölteni az egész nyarat Hawaiion? - tette fel a számomra legmegdöbbentőbb kérdést, amit csak lehetett.
- Tessék? - néztem rá tágra nyilt szemekkel.
- Jól hallottad. Jössz vagy maradsz? Mert nekem nemsokára vissza kell repülnöm Hawaiira, és ott kell kötelezően pihennem.
- Őőő... Itt haggyam anyut 2 hónapra?
- Te döntesz...
Nekem a gondolataim össze vissza cikáztak. Most elfogadjam vagy ne? Itthaggyam anyát 2 hónapra? Lakjak 4 idegen sráccal egy lakásban? De az ellenérvek mellett vannak "nem ellenérvek" is. Töltsek 2 hónapot a Hawaii tengerparton? Legyek 2 hónapot az imádott bátyámmal? Ez, és még sok érv és ellenérv cikázott a fejemben, végül nem húztam tovább az időt, kimondtam a válaszomat.
- Megyek!
- De nagyon igyekezni fogok, csak nem tudtam, hogy hogyan reagáljak vagy mit tegyek, mert már rég láttalak, és tudod, hogy túl szoktam reagálni a dolgokat. - fakadt ki.
- De nem vagyok KÖVÉR! - jelentettem ki.
- Nem hát, csak erős a csontozatod. - bólogatott.
- Úgy van! És ezt erősen belevésted abba a diónagyságú agyadba?
- Igen.
- Akkor kérsz egy ölelést? Ingyen vaaaan. - tettem félre a laptopot az ölemből és odamentem hozzá.
Lentről hallottuk, hogy anya közli, hogy "KÉSZ AZ EBÉÉÉD!!!", ami nálunk azt jelentette, hogy ha nem vagyunk lent 5 mp múlva, akkor szerinte kihűl az ebéd, és már nem lesz jó az íze. Gyorsan felpattantunk, és lélekszakadva rohantunk le a lépcsőkön, egymást fellökve, végül én nyertem egy utolsó könyökmozdulattal, amivel földre terítettem Liamet. Ő még jajjgatott a hátam mögött, de én már a konyhaasztalnál ültem, és bociszemekkel néztem anyára. Anya csak nevetett egyet, gondolom örült neki, hogy most minden olyan, mint régen. Nagy nehezen ő is szemben ült velem.
- Vázolom a helyzetet, szóljatok, ha tévedek. - nézett ránk anya, mi meg csak bólogattunk. - Liam mondott valamit, amivel megbántott, te pedig megsértődtél. Liam kibékített, és lefelé menet fellökted a lépcsőn. Eltaláltam?
- El. - vágtuk rá egyszerre.
- Na erre nem mondok semmit. - szedte ki az ebédet a tányérokra, és rakta elénk. - Gondolom vagytok annyira érettek, hogy itthon hagyhatlak titeket, amíg elintézem a dolgomat? - mi a földet kezdtük el páztázni. - Gondoltam. Na, estére vagy késő délutánra itthon vagyok. - hajolt oda hozzánk, és mind a kettőnknek adott 2-2 puszit., majd becsapta maga után az ajtót. A mi arcukra kiült, a "csak miénk a lakás" mosoly. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, majd Liam fura arccal megszólalt.
- Héééééé! - kezdte.
- Mi van? - néztem ré furán.
- Mi az, hogy diónagyságú agyam van? - mondta ki, mire majd lefordultam a székről, annyira elkezdtem nevetni. - Ez nem vicces! - mondta komolyan, de végét már elnevette.
- Csak most jutott el az agyadig? - kérdeztem.
- Igen!
- Nem meglepő. - vágtam rá, remélve, hogy most nem én fogom őt megbántani. De Liamet nehéz megbánta, megijeszteni, stb.., mert elég erős idegzetű, vagy mi.
- Te figyelj...
- Hmm? - néztem fel rá a tányéromból.
- Volna kedved velem meg a srácokkal tölteni az egész nyarat Hawaiion? - tette fel a számomra legmegdöbbentőbb kérdést, amit csak lehetett.
- Tessék? - néztem rá tágra nyilt szemekkel.
- Jól hallottad. Jössz vagy maradsz? Mert nekem nemsokára vissza kell repülnöm Hawaiira, és ott kell kötelezően pihennem.
- Őőő... Itt haggyam anyut 2 hónapra?
- Te döntesz...
Nekem a gondolataim össze vissza cikáztak. Most elfogadjam vagy ne? Itthaggyam anyát 2 hónapra? Lakjak 4 idegen sráccal egy lakásban? De az ellenérvek mellett vannak "nem ellenérvek" is. Töltsek 2 hónapot a Hawaii tengerparton? Legyek 2 hónapot az imádott bátyámmal? Ez, és még sok érv és ellenérv cikázott a fejemben, végül nem húztam tovább az időt, kimondtam a válaszomat.
- Megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése