4. fejezet - Előbb mutatok valamit.

Lekászálódtunk az ágyról és elindultunk lefelé, a kijárat felé. Eközben nekem konkrétan a torkomban dobogott a szívem, és éreztem, hogy a fülemben lüktet a vér. Niall lassan becsukta maga után az ajtót, majd rám nézett.

- Jártál már valaha Hawaiion? - kérdezte, amire én csak ráztam a fejemet. - Az jó, mert én sem. - nevetett. - Valamerre erre kéne lennie a partnak. - mutatott egyesen előre. Bólintottam és elindultunk.

Egy ideig csak szótlanul sétáltunk, majd ismét Niall törte meg a csendet.

- Van barátod? - kérdezte szemrebbenés nélkül.
- Vannak barátaim... - bólogattam, bár tudtam, hogy mire gondolt.
- Neeem, nem erre gondolok, hanem, hogy fiú barátod...
- Abból is van egy pár. - vágtam közbe.
- Akkor nincs. - rázta a fejét.

Leértünk a partra, ami elég nagy hatással volt rám, mert én beton dzsugelbeli lány vagyok, és, hogy ennyi víz egyszerre egy helyen legyen... A tenger hangja nagyon megnyugtató volt, így egy ideig csak csendben sétáltunk, és a gondolatainkba elmélyedve kémleltünk a semmibe. Ez így elég hülyén hangzik, de tényleg így volt.

Egy idő után fogtam magamt és leültem egy fa tövébe, hogy árnyékban legyek. Niall is követte a példámat.

- Mesélj. Milyen Liam, mint testvér? - mosolygott rám Niall.
- Azon kívül, hogy mindig összeveszünk valamin? - néztem fel rá. - Még ezzel együtt is remek testvér. Bár nincsen viszonyítási alapon, de szerint a lehető legjobb. - láttam rajta, hogy érdekelte amit mondok. Mondjuk ez logikus is, mert ugyebár ő kérdezett, én meg válaszoltam. Na de akkor is! Ő Niall Horan! Egy tinibálvány. És én most itt beszélgetek vele a tengerparton.
- Nekem csak egy bátyám van. Vele kissé megszakadt a kapcsolatunk, de azért bírom a fejét. - ezt a mondatot kínos csönd követett. Ő sem kérdezett és én sem. Bár tudtam volna mit kérdezni, de nem mertem. Remélem ezalatt a 2 hónap alatt megszokom, hogy ne sztárént tekintsek rá, hanem mondjuk egy jó barátként!

Egyszercsak Niall felpattant, és a gondolatától felspanolva nézett rám, én pedig ezt a gesztust kérdő tekintettel viszonoztam.

- Mi az? - kérdeztem.
- Hawaiion vagyunk. - vigyorgott. Ezzel meg mitörténhetett?
- És? - vontam meg a vállamat.
- A tengerparton.
- Ééés?
- Jajj ne csináld már Jade. - méltatlankodott.
- Mit ne csináljak? - álltam fel, és kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Hawaii, tengerpart, tenger...
- Ohóó. Nem most nem fogunk fürödni. Majd később. - hátráltam meg.
- Biztos? - lassú léptekkel közeledett felém.
- Egészen biztos. Van 2 hónapunk fürödni. Ma van az első napunk. - néztem a lábujjam a körömlakkot, mert mondandóm végére már előttem állt.
- Sok a duma.
- Mi? - de erre már nem válaszolt, hanem felkapott a vállára, én így háttal voltam a tengernek.
- Niall meg ne próbáld! Ha megteszed kinyírlak! Niall! Niaaall! Teszel le. - csapkodtam a hátát, de ő meg se rezzent.

Elkezdett befelé lépkedni a vízbe. Ekkor próbáltam úgy helyezkedni, hogy átettem a fejem a másik oldalra, így Niall egyik kezével a hátamnál, másikkal a térdhajlatomnál fogott. A kezemet körbefontam a nyakánál, és ahogy bejebb haladtunk a víz szintje is emelkedett, ezért én Niall nyakához bújtam, és szorosan kapaszkodtam belé. Ami egy kissé zavarbaejtő volt, de inkább ez, mint hogy beledobjon a vízbe.

- Háromra leguggolok. - jelentette ki, és már számolni kezdett. Hiába mondtam neki, hogy "Niall ne csináld." vagy, hogy "Légyszi neee!". Hatástalan volt. Mikor elért a háromig tényleg leguggolt, de annyira, hogy mindkettőnk feje a víz alá került. Ahogy ezt észleltem gyorsan feljöttemk a víz felszínére.
- Wááá! - mozogtam idétlenül össze-vissza. - Ez nagyon hideg.
- Én felajánlottam, hogy magadtól is bejöhetsz. De te nemet mondtál. - erre nem válaszoltam, csak a lefröcsköltem vízzel, ami bele is ment a szemébe. Ezzel időt nyertem magamnak, és elkezdtem úszni durván 5 km/h-val. Na most, hogy legyen viszonyítási alap, annyival sétál az ember. És nem gyorsléptekkel. Én meg ezt a gyorsaságot a vízben úgy értem el, hogy minden erőmet bevetettem. Ezért kifáradtam. Nagyszerű.

Eközben Niall utol ért. Csak mosolygott rám, de én nem nagyon tudtam magamat tartani, ezért alámerültem, majd feljöttem, alámerültem majd feljöttem és így tovább.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva Niall.
- A te hibád! Minden erőmet bevetettem az úszásba, hogy elmeneküljek előled. Kifulladtam. - kalimpálni, mire Niall felnevetett. Nem tudom, hogy ebbe mi volt olyan vicces. Lehet az, hogy szerintem elég szerencsétlen fejet vágtam ezekhez.

Niall közelebb jött hozzám, megfogta a derekamat, és közel húzott magához. Nekem kikerekedtem a szemeim, és csak vártam, hogy mit fog tenni.

- Kapaszkodj a nyakamba. - utasított. Pár másodpercig haboztam, de végülis vagy megfulladok, vagy belé kapaszkodom. Én az utóbbit választottam.

Itt vagyunk Hawaiion, a tengerben, Niall nyakába akaszkodva, csak Ő meg én. Ez mind romantikus lenne(!), ha nem küzdenék a levegőért, nem lennék zavarban, nem dobogna a szívem a torkomban, és ettől hallanám a tengert, nem fagytam volna szét, és ennek következtében nem lenne totál lila a szám, nem állna csomókba rendeződve a hajam, és mondjuk nem lenne rajtam cipő. De ezektől eltekintve igen, romantikus volt.

Niall megint elnevette magát, és elindult velem kifelé a partra. Mikor már leért a lábam elengedett, hogy a saját lábamon menjek.
Leültünk ugyanoda, ahonnan Niall belevitt a vízbe, azaz az árnyékba. Mert akármennyire is fáztam, még az árnyékban is lehetett vagy 28 fok.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva, bár láttam a szemén, hogy mosolyog.
- Nem. - vágtam be a durcát.
- De jó volt megmártózni, nem?
- Nem. - nem néztem rá.
- Egy kicsit azért mégis jó volt...
- Nem. - de nem, hogy komolyan vett volna, hanem megint kinevetett.
- Mi a baj?
- Mindegy. - nevetettem el magamat, és ránéztem. Mert amúgy ez szerintem aranyos volt... Meg nem hagyott megfulladni, amiért hálás is vagyok.
- Na azért.
- Nem kéne mennünk? - kérdeztem.
- Előbb mutatok valamit.
- De hát nem is jártál még Hawaiion. - nevettem.
- De Greg igen. - mosolygott, majd felállt és a kezét nyújtotta, amit el is fogadtam, és így mentünk arra a bizonyos helyre.